|
|
|
2016-07-10 19:45:16, vasárnap
|
| |
| |
Két nehézség
Noha elég világosnak tűnnek ezek a kijelentések, mégis bizonyos kérdéseket ébresztenek agyunkban. Az embereknek a pokolról szóló bibliai tannal kapcsolatos problémái közül nem mindegyik származik hitetlenségből vagy Isten tanítása iránti ellenszenvből. Vannak nehézségek, amelyekkel istenfélő férfiak és asszonyok küzködnek és amelyek számukra jelentős aggodalmat okoznak. Hasznosnak tartom, hogy röviden áttekintsünk közülük kettőt, a leggyakoriabbakat.
A pokol aránytalanul szigorú?
Az első ez: a pokol gyötrelmei, akár időtartamukat, akár szigorúságukat nézve, nem aránytalanok-e az elkövetett bűnökhöz mérten? Igazságos-e, hogy emberi lények annyira rettenetes büntetést kapjanak bűneikért, ráadásul örökkön-örökké? Hogyan lehet elkerülni ez esetben Isten igazságtalansággal történő vádolását? Vajon a büntetés nem túlméretezett-e a vétekhez képest?
Az egyik válasz az, hogy nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megkritizálhatnánk a büntetést, mivel kevés ismerettel rendelkezünk a szóban forgó bűnösség méreteit illetően. A bűnről kialakult felfogásunk teljességgel hibás. Még a legérzékenyebb lelkiismerettel rendelkezők is alig vannak tudatában a bűn valódi gonoszságának és egyszerűen nem vagyunk kompetensek azt megállapítani, hogy mennyi büntetést érdemel az. Nem tudjuk megállapítani, hogy mennyire borzasztó dolog Istennel szemben engedetlenkedni és képtelenek vagyunk a törvénye ellen elkövetett különböző vétkeink relatív komolyságát felmérni.
A kortárs társadalom erkölcsi állapotára a káosz jellemző. Képzelj magad elé egy fiatal szakemberekből álló csoportot, amely egy nagy város vendéglőjében éppen az ennivalóját élvezi. Egyikük szeme sem rebben meg attól, ha valaki megemlíti, hogy a közvelmúltban abortusza volt. Egy másik megjegyzése az azonosnemű ,,partneréről", sem fog helytelenítést kiváltani. De ha valamelyikük rágyújtana egy cigarettára a vendéglő nemdohányzó részlegén? Sokk, horror, egyöntetű felháborodás! Vajon a dohányfüst kilehelése elvetendőbb a szexuális perverziónál vagy a megnemszületett gyermek megölésénél? Vajon az ilyen emberek kompetensek erkölcsi ítéletet hozni, eldönteni, hogy Istennek miként kellene bűneiket kezelnie? Még arra sem képesek, hogy különbséget tegyenek gonoszság és illetlenség között.
A társadalom vezetői, hogy egy másik példát említsek, általában helytelenítik a halálbüntetést - kivéve valamilyen szokotlanul komoly bűntény esetében. Általában elvetik egy emberi lény halállal történő súlytásának gondolatát, még gyilkosság esetében is. De ha egy terorrista százakat öl meg egy városközpontban vagy egy repülőgép fedélzetén, vagy ha egy gyermeket felháborítóan kegyetlen körülmények között lemészárolnak, egyesek hajlandók volnának kivételt tenni, gátlásaikat félretenni, mivel ,,ez, természetesen, más eset, valami valóban gonosz ..."
Mi itt a lényeg: a bűn tényleg nagyon rossz. A lehető legrosszabb dolog. Egy halandó keresztülhúzza saját akaratával a Teremtő akaratát. Nem imádjuk őt. Elutasítjuk az Úr tekintélyét, aki pedig minket alkotott. A bűn azért annyira komoly, mivel Isten ellen irányul és a sértés súlyossága annak a személynek a méltóságától függ, aki ellen az irányul.
Ha meglátnánk valakit, aki feldarabol egy hernyót, meglehet, hogy zavarna egy élőlény ilyen kegyetlen, értelmetlen bántása. De nem döbbentene meg. Nem kerülne az álom órákon át, gyötrődve sorsa felett. Ha egy macskát megcsonkítanának, már sokkal jobban kihozna sodrunkból és valószínűleg közbelépnénk, mivel értékrendünkben a macska sokkal nemesebb egy hernyónál. De ha látnánk valakit egy gyermeket kínozni, szabályosan megborzasztana, erre mindig emlékeznénk. Mindegyik esetben a cselekvés ugyanaz, viszont különböző lény ellen irányul. Egy hernyó kettévágása nem olyan rossz, mint egy ember feldarabolása. De, akkor mennyire komolynak kell lennie az Isten ellen elkövetett sértésnek, aki felette van minden teremtménynek, aki maga a Teremtő? Hogyan tudnánk egy ilyen borzasztó vétek súlyát felmérni?
Aztán a bűn bűnössége nem függ össze feltétlenül az elkövetéséhez szükséges idővel. Az emberek felteszik a kérdést: miért kell őket örök büntetéssel súlytani egy olyan bűnért, amely néhány óráig vagy napig tartott? Logikájuk téves. Valakit megölhetsz egy másodperc alatt vagy megfoszthatod őt spórolt pénzétől tíz éven keresztül. Az első vétek ,,rövidebb", mint a második, de csak emiatt kisebb büntetést vonjon maga után? Az időtartam teljesen közömbös a bűntényre nézve. Még egy pillanatnyi bűnnek is örök dimenziói vannak, mivel a végtelen Isten ellen irányul.
Arra is emlékeznünk kell, hogy a pokolban levők folytatják vétkezésüket, bűnösségüket egy örökkévalóságon át súlyosbítva. Az isteni ítélet így szól: ,,A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is." (Jel. 22,11). Ahogyan John L. Dagg fogalmazott: ,,egy bűnös nem válhat ártatlanná azáltal, hogy megerősítik őt bűnében ... A gonoszok jövőbeni állapota különösen szörnyű, mivel Isten átengedte őket szentségtelen vágyaik teljes kiélésének és befolyásának, következésképpen örökkön-örökké halmozva bűnösségüket." Más szavakkal, a pokolban levők egyre bűnösebbekké válnak és bűnt bűnre halmoznak, fokozott büntetést érdemelve. Megszámlálhatatlan korszakok elmúltával, több bűnért kell majd bűnhödniük, mint az elején.
De a bűn komolyságának és az örökkévaló büntetés jogosságának legfőbb bizonyítékát Krisztus keresztje szolgáltatja. Figyeljünk újból Daggre: ,,Ha a harag és a kárhozat jelentéktelen dolgok volnának, akkor azon tények, hogy Isten elküldte Fiát a világba, hogy bűneinket reá helyezte, hogy annyi mindent tett a gonoszságokból történő megszabadulásunk érdekében, mind méltóságon alúliak lennének a végtelen bölcsesség számára." Figyeled az érvelését? Ha a bűn csak egy jelentéktelen, viszonylag kicsi dolog lenne, Isten akkor is a Fiát küldte volna el, hogy kezelje azt? Ha könnyen ki lehetne engesztelni, ha egy könnyű büntetés elegendő volna a kiegyenlítésére, akkor mire volt jó az Egyszülött drága vérének pazarlása! Dagg folytatja: ,,Isten haragjának erejét véges intelligencia nem képes felfogni; de Isten nagyon is jól érti és a teljes értékét figyelembe vette mélyenszántó bölcsességében mikor megalkotta az üdvtervet." Elképzelhetetlen, hogy a teljesen bölcs Isten, aki Szentháromság, ennyire elképesztően nagy méretű önfeláldozást tervelt volna ki és ajánlott volna fel egy csupán véges bűn eltávolítása érdekében. Krisztus golgotai halála összeférhetetlen a bűn bűnösségének korlátozott felfogásával. W. G. T. Shedd mély betekintésről vall, amikor azt mondja: ,,A Krisztus helyettes engesztelő áldozatáról szóló tan logikusan együtt áll vagy bukik az örök büntetés tanával.
Hadd fogalmazzunk világosan. Ha elveszítjük a pokolt, végül elveszítjük a keresztet; mivel, ha nincs pokol, akkor a keresztnek nincs igazi értelme. Ebben az esetben nem lett volna szükség arra, hogy Jézus eljöjjön és átokká legyen a bűnért. Nem kellett volna az elhagyatottság szörnyűségét átélnie. A kereszt és a pokol együtt áll vagy bukik. A pokol rendkívüli, mivel a bűn rendkívüli és mivel rendkívüli méreteket öltött az üdvösségünkért tett lépés. Képtelenek vagyunk szemlélni a csodálatos keresztet, az Üdvözítő szenvedésein elmélkedni, ha azt állítjuk, hogy a pokol a bűn nem megfelelő büntetése.
De Isten szeretet. A pokol nem ellenkezik Isten jellemével?
Ez a kérdés egy másik nehézséget támaszt. Isten ,,gyönyörködik az irgalmasságban" (Mikeás 7,18), tehát hogyan viselheti el, hogy néhány teremtményét örök gyötrelmek közé veti? Megtennéd ezt egy gyermekkel vagy akár egy kutyával? Természetesen nem. Közülünk senki sem küldene egy állatot örökre a pokol tüzébe. Akkor hogyan teheti ezt Isten? Nem a szeretet Istene ő?
Valóban az. De ő szent és igaz is és tulajdonságai összhangban vannak egymással. Nem ellenkeznek egymással. Isten szeretete sosem állítható szembe a szentségével, mivel ezek a tulajdonságok barátok és nem ellenségek. Amikor ő igazságosan jár el, nem járatja le irgalmát. Tökéletességének teljében gyakorolja és jelenti ki minden tulajdonságát, kivétel nélkül. Egyiküket sem lehet felfüggeszteni vagy túlhangsúlyozni, mivel Isten nem tagadhatja meg önmagát.
Egyetértünk azzal, hogy Isten teljes joggal gyűlöli a bűnt. Ez lényének egyik legfontosabb eleme, és, mivel ő végtelen, ezért végtelen gyűlölettel gyűlöli a bűnt. De ha az ilyen gyűlölet jó, akkor nem kellene ezt ki is fejeznie? Isten kijelenti szeretetét és kegyelmét, de ugyanúgy kimutatja igazságosságát és haragját is. Ha ezt nem tenné, megnyomorítaná önmagát és csupán részleges képet nyújtana nekünk dicsőségéről. De nincs ellentmondás, mivel szeretetében szent és jóságát nem veszélyezteti igazsága.
Aztán, ha megkérdezik, hogy egy szerető Isten egyszerűen miért nem huny szemet a bűn felett, akkor visszakérdezhetünk, hogy a bűnnel szembeni közömbösség vajon erénynek számít-e? Csodáljuk- e az olyan embereket, akiknek nincs világos fogalmuk a rosszról és a jóról? Amikor egy demokrácia kész elvtelen gazembereket magas tisztségekbe megválasztani, akkor ez mit mond nekünk azon nemzet erkölcsi állapotáról? Mit gondolnánk arról, aki azt kívánná tőlünk, hogy maradjunk közeli barátok egy megtéretlen gyermekgyilkossal vagy arról a megtéretlen bíróról, aki a lehető legenyhébb büntetést rótta ki egy ilyen gyilkosra? Megdicsérnénk őket szívélyességükért és jó természetükért? Egyáltalán nem. Beteggé tenne minket erkölcsi érzéketlenségük. Megvetnénk vagy sajnálnánk azokat, akik ennyire kevéssé undorodnak a gonoszságtól. Akkor hát miért gondolják az emberek azt, hogy Istennek másként kellene viselkednie, hogy ő szemet kellene hunyjon a gonosz felett egy állítólagos zseniális jóindulat érdekében?
Robert L. Dabney erőteljes illusztrációt kínál két általa ismert ember tapasztalatáról. Az egyik egy kegyes asszony volt, aki életét az Úrra bízta, szentségben és szeretetben élt, mégis fájdalom és betegség sújtotta őt élete minden egyes napján és kínok között halt meg. A másik egy gonosz és erkölcstelen hitvány ember, egy kegyetlen férfi, aki gyilkosságot követett el. Éveit egészségben és boldogságban töltötte el és hirtelen távozott e földről, fájdalom nélkül. Dabney szavai szerint:
Hadd feltételezzük, hogy ez a két személy, akik egymáshoz időben annyira közel jelentek meg Isten színe előtt, együtt lépnek be ugyanabba a mennyországba ... Ha ebből állna Isten igazságossága, akkor ő félelmetesebb a vak szerencsénél, még a sötétség fejedelménél is. Azt hinni, hogy örök sorsunk egy ilyen elvtelen Mindenható kezében van, szörnyűbb mint egy vulkán csalóka kráterében tartózkodni.
Milyen fajta Isten kezelné egyformán a jót a gonosszal? Ha Isten a bűnre rátekintve azt mondaná: ,,nem számít; nem jelent számomra reális gondot; felejtsük el, mert én így akarom; szívesen látlak mennyországomban", akkor ő nem volna többé Isten.
Vagy megközelíthetjük a problémát az életben tapasztalt szenvedés nyilvánvaló ténye felöl is. Az emberek felteszik a kérdést: hogyan sújthatja egy szerető Isten végtelen nyomorúsággal az ő teremtményeit. Ugyanúgy azt is kérdezhetnénk, hogy hogyan engedheti meg egyáltalán, hogy teremtményei szenvedjenek. Mégis megengedi. A világ tele van fájdalommal és boldogtalansággal. Nagyon világos, hogy Isten megbünteti a bűnt, és ezt így teszi már a bűnbeesés óta. Azonban hisszük, hogy Ő a szeretet a jövőt előrevetítő ítéletei ellenére. John Blanchard ezt így fejezte ki: ,,Isten ítéletei elég sűrűn zúdulnak e világra ahhoz, hogy megértsük: Isten ítél, de elég ritkán ahhoz, hogy megértsük, hogy jönnie kell egy végső ítéletnek."
Ha egy szerető Isten nem sújthat szenvedéssel, az üdvösség automatikus volna. Ha Isten köteles lenne megbocsátani, ha szeretete megkövetelné tőle, hogy állandóan irgalmas legyen és a mennybe fogadjon mindenkit, akkor nem létezne olyasmi, hogy kegyelem és nem volnánk adósai semmilyen szempontból. A megváltás kötelező lenne, elidegeníthetetlen jogunk. A kereszt egy teljes értelmetlenség lenne. Ha a szeretet Istene senkit sem küldhetne a pokolba, akkor mi volna a János 3,16 értelme?
A hitetlenek a pokolt használják, hogy Istent szeretetlenséggel, irgalmatlansággal vádolják. Az igazság viszont az, hogy van irgalom. Mert Krisztusban ,,az Isten a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róma 5,8).
A bűnösök hallanak Isten szeretetéről; fel vannak szólítva, hogy fogadják el szeretetét. De ha elutasítják azt, utána pedig panaszkodnak, hogy Isten nem szereti őket, ez miféle gondolkozás? Isten szeret, de nem kívánják szeretetét. Lábbal tapossák azt utána pedig van merszük kritizálni, megállni a Golgota lábánál, ahol egyszülött Fia elvérzett és meghalt, és panaszkodni, hogy ők nem tudnak az ő irgalmában hinni. Egyáltalán hogyan merészeli bárki is, Krisztus keresztjének fényében, azt állítani, hogy Isten nem szeret? Istenkáromlás azt felvetni, hogy a pokol létezése megkérdőjelezi Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának szeretetét. (folytatjuk)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
Címkék: megcsonkítanának, megközelíthetjük, mennyországomban, elképzelhetetlen, megszabadulásunk, következésképpen, összeférhetetlen, tökéletességének, tapasztalatáról, értékrendünkben, érzéketlenségük, örökkévalóságon, kiegyenlítésére, városközpontban, túlhangsúlyozni, megnemszületett, engedetlenkedni, lelkiismerettel, igazságosságát, szakemberekből, gonoszságokból, értelmetlenség, megkérdőjelezi, legérzékenyebb, felfüggeszteni, elhagyatottság, természetükért, megnyomorítaná, keresztülhúzza, hitetlenségből, bölcsességében, halálbüntetést, megborzasztana, üdvösségünkért, szigorúságukat, helytelenítést, pokolról szóló, pokol aránytalanul, pokol gyötrelmei, elkövetett bűnökhöz, vétekhez képest, egyik válasz, szóban forgó, bűnről kialakult, legérzékenyebb lelkiismerettel, törvénye ellen, kortárs társadalom, káosz jellemző, fiatal szakemberekből, nagy város, ennivalóját élvezi, közvelmúltban abortusza, Ahogyan John, Robert, John Blanchard, Mert Krisztusban, Urunk Jézus Krisztus Atyjának, Edward Donnelly,
|
|
|
|
|
|
| pokolról szóló, pokol aránytalanul, pokol gyötrelmei, elkövetett bűnökhöz, vétekhez képest, egyik válasz, szóban forgó, bűnről kialakult, legérzékenyebb lelkiismerettel, törvénye ellen, kortárs társadalom, káosz jellemző, fiatal szakemberekből, nagy város, ennivalóját élvezi, közvelmúltban abortusza, másik megjegyzése, azonosnemű „, vendéglő nemdohányzó, dohányfüst kilehelése, szexuális perverziónál, megnemszületett gyermek, ilyen emberek, társadalom vezetői, másik példát, halálbüntetést –, emberi lény, terorrista százakat, városközpontban vagy, repülőgép fedélzetén, gyermeket felháborítóan, lehető legrosszabb, halandó keresztülhúzza, sértés súlyossága, méltóságától függ, élőlény ilyen, álom órákon, macskát megcsonkítanának, macska sokkal, gyermeket kínozni, cselekvés ugyanaz, hernyó kettévágása, ember feldarabolása, ilyen borzasztó, elkövetéséhez szükséges, emberek felteszik, olyan bűnért, másodperc alatt, első vétek, időtartam teljesen, bűntényre nézve, pillanatnyi bűnnek, végtelen Isten, pokolban levők, isteni ítélet, gonoszok jövőbeni, örökkévaló büntetés, kárhozat jelentéktelen, gonoszságokból történő, végtelen bölcsesség, könnyű büntetés, teljes értékét, teljesen bölcs, csupán véges, örök büntetés, keresztnek nincs, elhagyatottság szörnyűségét, pokol együtt, pokol rendkívüli, üdvösségünkért tett, csodálatos keresztet, másik nehézséget, gyermekkel vagy, állatot örökre, pokol tüzébe, szeretet Istene, tulajdonságok barátok, ilyen gyűlölet, szerető Isten, bűnnel szembeni, olyan embereket, demokrácia kész, megtéretlen gyermekgyilkossal, megtéretlen bíróról, lehető legenyhébb, ilyen gyilkosra, gonosz felett, állítólagos zseniális, kegyes asszony, kegyetlen férfi, mennyországba …, sötétség fejedelménél, ilyen elvtelen, vulkán csalóka, bűnre rátekintve, életben tapasztalt, világ tele, jövőt előrevetítő, végső ítéletnek, üdvösség automatikus, mennybe fogadjon, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4426
- e Hét: 38202
- e Hónap: 67514
- e Év: 255316
|
|
|
Offline
